Handbook:PPC64/Installation/Disks/hu
Bevezetés a blokktípusú eszközökbe
Blokkeszközök
Vessen egy pillantást a Gentoo Linux és általában a Linux adathordozó órientelt vonatkozásaira, beleértve a blokkeszközöket, partíciókat és Linux fájlrendszereket. Miután megértette a lemezek csínját-bínját, partíciókat és fájlrendszereket hozhat létre a telepítéshez.
Kezdésként nézzük meg a blokkeszközöket. Az SCSI és a Serial ATA meghajtók is az /dev könyvtár alatt vannak címkézve, mint például: /dev/sda, /dev/sdb, /dev/sdc stb. A modernebb számítógépeken a PCI Express alapú NVMe szilárdtestalapú lemezek esetében olyan könyvtárak találhatók, mint a /dev/nvme0n1, /dev/nvme0n2 stb.
A következő táblázat segít az olvasóknak meghatározni, hogy hol találnak egy bizonyos típusú blokkeszközt a rendszeren:
| Készülék típusa | Készülék alapértelmezett elérési útvonala | Megjegyzések és megfontolások |
|---|---|---|
| IDE, SATA, SAS, SCSI, vagy USB flash | /dev/sda | A hardver nagyjából 2007-től kedve egészen a napjainkig létezik. Ez az elérési útvonal talán a leggyakrabban használt a Linux rendszerekben. Az ilyen típusú eszközök SATA, SCSI, USB buszon keresztül csatolhatóak fel a rendszerünkbe blokktípusú adattároló formájában. Például a legelső SATA készüléken lévő első partíciónak a teljes elérési útvonala a /dev/sda1. |
| NVM Express (NVMe) | /dev/nvme0n1 | A legújabb szilárdtestalapú technológiát képviselő NVMe meghajtók a PCI Express buszhoz csatlakoznak, és jelenleg a piacon ezek a leggyorsabb átviteli blokksebességgel rendelkező készülékek. A 2014 körüli és újabb számítógépes rendszerek általában már támogathatják az NVMe hardvert. A legelső NVMe típusú készüléken lévő első partíció elérési útvonala a következő: /dev/nvme0n1p1. |
| MMC, eMMC, és SD | /dev/mmcblk0 | A beágyazott MMC-eszközök, SD-kártyák és más típusú memóriakártyák hasznosak lehetnek az adattároláshoz. Ennek ellenére előfordulhat, hogy sok számítógépes rendszer nem engedélyezi az ilyen típusú eszközökről történő rendszerindítást. Javasoljuk, hogy egyáltalán ne használja ezeket a készülékeket aktív Linux telepítő ISO-képfájlokhoz. Fontolja meg inkább ezeknek a kártyáknak a fájlátvitelre való felhasználását, ami a tipikus tervezési szándékuk is egyben. Alternatív megoldásként ez a típusú adattároló hasznos lehet rövidtávú fájlmentések vagy pillanatképek készítéséhez. |
A fenti fizikai adathordozó blokkeszközök egy absztrakt interfészt jelenítenek meg a rendszerben látható adathordozó számára. A felhasználói programok ezeket a fizikai adathordozó blokkeszközöket a rendszerben látható adathordozóval való interakciókon keresztül használhatják, anélkül, hogy aggódniuk kellene amiatt, hogy a fizikai adathordozók SATA, SCSI vagy valami más típusú-e. A program egyszerűen meg tudja címezni a fizikai adathordozón lévő tárhelyet mint egy csomó összefüggő, véletlenszerűen elérhető, 4096 bájtos (4K) blokkok csoportja.
Partíciók és szeletek
Bár elméletileg lehetőség van egy teljes adathordozót egy Linux rendszer számára felhasználni, azonban ez szinte soha nem történik meg a gyakorlatban. Ehelyett a teljes adathordozó blokkeszköz kisebb, kezelhetőbb logikai blokkeszközökre van osztva. A legtöbb rendszeren ezeket a kisebb egységeket partícióknak nevezik. Más architektúrák egy hasonló technikát alkalmaznak, melyet "szeleteknek" hívnak.
Partíciós séma megtervezése
Hány partíció és mekkora méretű?
Az adathordozón a partíciók elrendezésének a kialakítása nagymértékben függ a Gentoo operációs rendszer igényeitől és az adathordozón alkalmazott fájlrendszer(ek) igényeitől. Ha sok felhasználó lesz a rendszerben, akkor tanácsos a /home könyvtárat külön partícióra elhelyezni, ami növeli a biztonságot, és megkönnyíti a biztonsági mentéseket és más típusú karbantartásokat. Ha a Gentoo rendszert levelezőszerverként telepítik, akkor a /var könyvtárnak külön partíción kell lennie, mivel minden levél a /var könyvtárban lesz eltárolva. A játékszervereknek lehet külön /opt partíciója, mivel a legtöbb játékszerver-szoftver ebbe a könyvtárba van telepítve. Ezeknek az ajánlásoknak az oka hasonló a /home könyvtárhoz: biztonság, biztonsági mentések és karbantartás.
A legtöbb esetben a Gentoo rendszeren az /usr és a /var könyvtárak viszonylag nagy méretűek szoktak lenni. A /usr könyvtár tárolja a rendszeren elérhető alkalmazások többségét és a Linux kernel forráskódokat (a /usr/src alkönyvtárban). Alapértelmezés szerint a /var tárolja a Gentoo ebuild szoftvertárolót (a /var/db/repos/gentoo alkönyvtárban), amely a fájlrendszertől függően általában körülbelül 650 MiB területet foglal el az adathordozón. Ez a becsült terület nem tartalmazza a /var/cache/distfiles és /var/cache/binpkgs könyvtárakat, amelyek fokozatosan megtelnek forráskódfájlokkal, illetve (opcionálisan) bináris szoftvercsomagokkal, ahogy a rendszergazdák hozzáadják azokat a rendszerhez.
Az, hogy hány partíció és mekkora méretű kell, nagymértékben függ a kompromisszumok mérlegelésétől és az adott körülményekhez képest a legjobb választástól. A különálló partícióknak vagy köteteknek a következő előnyei vannak:
- Kiválasztható a legjobban teljesítő fájlrendszer minden partícióhoz vagy kötethez.
- A teljes rendszer nem fogyhat ki a szabad területből, ha az egyik meghibásodott adathordozó elkezd folyamatosan fájlokat írni egy partícióra vagy kötetre.
- Ha szükséges, akkor a fájlrendszer-ellenőrzések időben lerövidülnek, mivel párhuzamosan több ellenőrzés is elvégezhető (bár ez az előny több adathordozó esetében jobban érvényesül, mint a több partíció esetében).
- A biztonság fokozható az egyes partíciók vagy kötetek írásvédett módban történő felcsatlakoztatása által,
nosuid(a setuid biteket figyelmen kívül hagyva),noexec(a végrehajtható biteket figyelmen kívül hagyva) stb.
A több partíciónak azonban vannak bizonyos hátrányai is:
- Ha nincs megfelelően beállítva, akkor előfordulhat, hogy a rendszernek sok szabad területe lesz az egyik partíción, és kevés szabad területe lesz a másikon.
- Az /usr/ könyvtár külön partícióra történő rárakása megkövetelheti a rendszergazdától, hogy az initramfs segítségével indítsa el a rendszert a partíció felcsatlakoztatásának érdekében, még mielőtt más rendszerindító szkriptek elindulnának. Mivel az initramfs generálása és karbantartása túlmutat ennek a kézikönyvnek a hatókörén, javasoljuk, hogy az újonnan érkező felhasználók ne használjanak külön partíciót az /usr/ könyvtárhoz.
- Az SCSI és a SATA esetében létezik a 15 partíciós korlát, kivétel ha az adathordozó GPT típusú táblázatot használ.
Azon Gentoo operációs rendszerek számára, amelyek a systemd-t szolgáltatásként és init rendszerként kívánják használni, az /usr könyvtárnak elérhetőnek kell lennie a rendszerindításkor, vagy a gyökér fájlrendszer részeként, vagy egy initramfs által felcsatlakoztatva.
Mi a helyzet a swap területtel?
| RAM mérete | Felfüggesztéstámogatás? | Hibernációtámogatás? |
|---|---|---|
| 2 GB vagy kevesebb | 2 * RAM | 3 * RAM |
| 2 GB-tól 8 GB-ig | RAM mennyisége | 2 * RAM |
| 8 GB-tól 64 GB-ig | 8 GB minimum, 16 maximum | 1.5 * RAM |
| 64 GB vagy nagyobb | 8 GB minimum | Nem javasolt a hibernáció! A hibernálás nem ajánlott nagyon nagy mennyiségű memóriával rendelkező rendszerek esetén, mivel a sikeres hibernáláshoz a memória teljes tartalmát a adathordozóra kell írni. Több tíz gigabájt (vagy még rosszabb!) adathordozóra történő kiírása sok időt vehet igénybe, különösen forgókorongos adathordozó lemezek használata esetén. Ha nagyon sok RAM van a rendszerben, akkor a legjobb döntés az, ha ki van kapcsolva a hibernáció. |
Valójában, nincs egyáltalán előre kőbevésve, hogy pontosan mekkorának kell lennie az adathordozón a swap területnek. A területnek az a célja, hogy az adathordozón helyet biztosítson a kernel számára, amikor a RAM nagyon intenzív szintű használat alatt áll. A swap terület lehetővé teszi a RAM-ban futó kernel számára, hogy azok a RAM-ban található memórialapok ideiglenesen ki legyenek rakva az adathordozóra, amelyekre hamarosan valószínűleg ismét szüksége lesz a kernelnek a RAM-ban (ezt nevezik kiswapolásnak vagy kilapozásnak a memóriából). Ez a művelet felszabadítja a helyet a RAM-ban az éppen aktuális feladathoz. Természetesen, ha a kernelnek hirtelen ismét szüksége lesz az adathordozóra kiswapolt oldalakra, akkor azokat vissza kell tölteni a RAM-ba (lapozás művelete), ami jóval tovább tart, mint ha csak a RAM-ban zajlana az írás/olvasás munkafolyamata (mivel az RAM-on kívüli adathordozók, különösen a HDD-k, nagyon lassúak a RAM-hoz képest).
Ha egy rendszer nem fog memóriaigényes alkalmazásokat futtatni, vagy sok RAM áll rendelkezésére, akkor valószínűleg nincs szüksége sok swap területre. Hibernálás esetén azonban ne feledje, hogy a swap terület a memória teljes tartalmának a tárolására szolgál (valószínűleg asztali számítógépeket és laptopokat érint, nem szerverkörnyezeteket). Ha a rendszernek szüksége van a hibernált állapot támogatására, akkor a memória mennyiségénél nagyobb vagy azzal megegyező swap területre van szükség.
Általános szabály, hogy 4 GB-nál kisebb RAM esetén a swap terület mérete a RAM kétszerese legyen. Több adathordozóval rendelkező operációs rendszerek esetén célszerű minden adathordozón egy swap partíciót létrehozni, hogy párhuzamos olvasási/írási műveletekhez használhatók legyenek. Minél gyorsabban tud "swap"-olni egy adathordozót, annál gyorsabban fog futni a rendszer, amikor a swap területen lévő adatokhoz kell hozzáférni. Amikor a fizikailag forgólemezes és a szilárdtestalapú adathordozók között választunk, akkor a teljesítmény szempontjából jobb, ha a swap-ot a szilárdtestalapú hardverre helyezzük.
Érdemes megjegyezni, hogy a swap fájlok a swap partíciók alternatívájaként használhatók. Ez leginkább a nagyon korlátozott adathordozó területtel rendelkező operációs rendszerek számára hasznos.
Alapértelmezett: A mac-fdisk használata
Ezek az utasítások az Apple G5 rendszerre vonatkoznak.
| Partíció | Leírás |
|---|---|
| /dev/sda1 | Az Apple partíciós térkép automatikusan létrejön, amikor az adathordozó "mac" partíciós táblázatra van formázva. |
| /dev/sda2 | New World boot blokk |
| /dev/sda3 | Swap partíció |
| /dev/sda4 | Root partíció |
Indítsa el a mac-fdisk segédprogramot:
root #mac-fdisk /dev/sdaElőször törölje azokat a partíciókat, amelyeket korábban felszabadított, hogy helyet biztosítson a Linux partícióknak. Használja a d billentyűgombot a mac-fdisk segédprogramban ezeknek a partícióknak a törléséhez. A program megkérdezi a törlendő partíció számát.
Másodszor, hozzon létre egy Apple_Bootstrap partíciót a b billentyűgomb megnyomásával. A program meg fogja kérdezni, hogy melyik blokkból kezdje. Adja meg az első szabad partíció számát, majd nyomjon egy p billentyűgombot. Például ez "2p".
Ez a partíció nem egy "boot" partíció. Egyáltalán nem használja a Linux, így nincs szükség fájlrendszer elhelyezésére rajta, és soha nem szabad felcsatolni. A PPC felhasználóknak nincs szükségük egy külön partícióra a /boot számára.
Készítsen egy swap partíciót a c billentyűgomb megnyomásával. A mac-fdisk segédprogram ismét megkérdezi, hogy melyik blokknál kezdje. Mivel korábban a 2-t használtuk az Apple_Bootstrap partíció létrehozásához, ezért most adja meg a "3p"-t. A méret megadása során adja meg a "512M" (vagy a szükséges méretet). Amikor a névről kérdezi, írja be a "swap"-ot (kötelező beírni).
A root partíció létrehozásához nyomja meg a c billentyűgombot, majd adja meg a "4p"-t, hogy kiválassza, mely blokktól kezdődjön a root partíció. Amikor a méret megadására kerül sor, ismét adja meg a "4p"-t. A mac-fdisk segédprogram ezt úgy értelmezi, hogy "Használja az összes rendelkezésre álló helyet". Amikor a névről kérdezi, írja be a "root"-ot (kötelező megadni).
Végül írja a partíciókat az adathordozóra a w billentyűgomb használatával, majd lépjen ki a mac-fdisk segédprogramból a q billentyűgomb lenyomásával.
A rendellenességek ellenőrzése érdekében futtassa újra a mac-fdisk segédprogramot, hogy meggyőződjön arról, hogy az összes partíció jelen van. Ha valamelyik partíció hiányzik, vagy nem tartalmazza a végrehajtott módosításokat, akkor inicializálja újra a partíciókat a i billentyűgomb megnyomásával a mac-fdisk segédprogramban. Vegye figyelembe, hogy ez újból létrehozza a partíciós térképet, és így eltávolítja az összes eddigi partíciót.
Alternatíva: Az fdisk használata
A következő utasítások az IBM pSeries, iSeries és OpenPower rendszerekre vonatkoznak.
Amikor RAID adathordozótömböt tervez használni a Gentoo telepítéséhez POWER5-alapú hardveren, akkor először futtassa az iprconfig parancsot az adathordozók Advanced Function formátumba történő formázásához és a adathordozótömb létrehozásához. A telepítés befejezése után telepítse az sys-fs/iprutils szoftvercsomagot.
Ha a rendszer ipr-alapú SCSI adapterrel rendelkezik, akkor indítsa el az ipr segédprogramokat most.
root #/etc/init.d/iprinit startA következő részek bemutatják, hogyan lehet létrehozni a korábban ismertetett példapartíciós elrendezést, nevezetesen:
| Partíció | Leírás |
|---|---|
| /dev/sda1 | PPC PReP Boot partíció |
| /dev/sda2 | Swap partíció |
| /dev/sda3 | Root partíció |
Módosítsa vagy változtassa meg a partíciós elrendezést a személyes preferenciák szerint.
Aktuális partíciós elrendezés megtekintése
A fdisk egy népszerű és hatékony eszköz, amely lehetővé teszi az adathordozó partíciókra osztását. Indítsa el az fdisk particionáló segédprogramot, paraméterként az aktuális adathordozót megadva (példánkban mi most a /dev/sda adathordozót használjuk):
root #fdisk /dev/sdaCommand (m for help)
Ha a rendszeren továbbra is AIX partíciós elrendezés található, akkor a következő hibaüzenet jelenik meg:
root #fdisk /dev/sda There is a valid AIX label on this disk.
Unfortunately Linux cannot handle these
disks at the moment. Nevertheless some
advice:
1. fdisk will destroy its contents on write.
2. Be sure that this disk is NOT a still vital
part of a volume group. (Otherwise you may
erase the other disks as well, if unmirrored.)
3. Before deleting this physical volume be sure
to remove the disk logically from your AIX
machine. (Otherwise you become an AIXpert).
Ne aggódjon. Könnyen egy új üres DOS partíciós táblát hozhat létre a o billentyűgomb megnyomásával.
Ez megsemmisíti a telepített AIX verziót!
Nyomja meg a p billentyűgombot az adathordozó aktuális partíciós beállításának a megjelenítéséhez:
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 30.7 GB, 30750031872 bytes 141 heads, 63 sectors/track, 6761 cylinders Units = cylinders of 8883 * 512 = 4548096 bytes Device Boot Start End Blocks Id System /dev/sda1 1 12 53266+ 83 Linux /dev/sda2 13 233 981571+ 82 Linux swap /dev/sda3 234 674 1958701+ 83 Linux /dev/sda4 675 6761 27035410+ 5 Extended /dev/sda5 675 2874 9771268+ 83 Linux /dev/sda6 2875 2919 199836 83 Linux /dev/sda7 2920 3008 395262 83 Linux /dev/sda8 3009 6761 16668918 83 Linux
Ez a konkrét adathordozó most hat Linux fájlrendszer tárolására van beállítva (mindegyikhez egy megfelelő partíció társul amely "Linux" néven szerepel), valamint egy swap partíciót (amely "Linux swap" néven van feltüntetve) tartalmaz.
Össze partíció eltávolítása
Először távolítsa el az összes meglévő partíciót az adathordozóról. Nyomja le a d billentyűgombot egy partíció törléséhez. Például a meglévő /dev/sda1 törléséhez:
Command (m for help):dPartition number (1-4): 1
A partíció törlésre lett ütemezve. Nem fog megjelenni, amikor megnyomja a p billentyűt, de nem lesz törölve, amíg a változásokat el nem menti. Ha hiba történt, és a munkamenetet meg kell szakítani, akkor nyomja meg azonnal a q billentyűt, majd az Enter billentyűt, és egyetlen partíció sem lesz törölve vagy módosítva.
Feltételezve, hogy valóban minden partíciót törölni kell, ismételten nyomja meg a p billentyűgombot a partíciólista kilistázásának érdekében, majd nyomja meg a d billentyűgombot és adja meg a törlendő partíciónak a számát. Végül a partíciós táblázat nem fog több partíciót mutatni.
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 30.7 GB, 30750031872 bytes 141 heads, 63 sectors/track, 6761 cylinders Units = cylinders of 8883 * 512 = 4548096 bytes Device Boot Start End Blocks Id System
Mivel a memóriában lévő partíciós táblázat most már üres, most hozzuk létre a partíciókat! Egy alapértelmezett partíciós sémát fogunk használni, ahogyan azt korábban már tárgyaltuk. Természetesen ezeket az utasításokat ne kövesse szóról szóra, hanem igazítsa az Ön személyes preferenciáihoz.
A PPC PReP boot partíció létrehozása
Először hozzon létre egy kis PReP boot partíciót. Nyomja le az n billentyűgombot egy új partíció létrehozásához, majd p billentyűgombot a fő partíció kiválasztásához, majd 1 billentyűgombot az első fő partíció kiválasztásához. Amikor a rendszer az első cilinder megadását kéri, akkor nyomja meg a Enter billentyűgombot. Amikor a rendszer az utolsó cilinder megadását kéri, írja be +7M értéket egy 7 MiB méretű partíció létrehozásához. Ezután nyomja le a t billentyűgombot a partíció típusának beállításához, 1 billentyűgomb az éppen létrehozott partíció kiválasztásához, majd írja be a 41 értéket hogy a partíció típusát 'PPC PReP Boot' típusúra állítsa be. Végül jelölje meg a PReP partíciót bootolhatóként.
A PReP partíció méretének kisebbnek kell lennie, mint 8 MB!
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 30.7 GB, 30750031872 bytes 141 heads, 63 sectors/track, 6761 cylinders Units = cylinders of 8883 * 512 = 4548096 bytes Device Boot Start End Blocks Id System
Command (m for help):nCommand action
e extended
p primary partition (1-4)
p
Partition number (1-4): 1
First cylinder (1-6761, default 1):
Using default value 1
Last cylinder or +size or +sizeM or +sizeK (1-6761, default
6761): +8M
Command (m for help):tSelected partition 1 Hex code (type L to list codes): 41 Changed system type of partition 1 to 41 (PPC PReP Boot)
Command (m for help):aPartition number (1-4): 1 Command (m for help):
Most, amikor újra megnézi a partíciós táblázatot (p használatával), a következő partíciós információk jelennek meg:
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 30.7 GB, 30750031872 bytes 141 heads, 63 sectors/track, 6761 cylinders Units = cylinders of 8883 * 512 = 4548096 bytes Device Boot Start End Blocks Id System /dev/sda1 * 1 3 13293 41 PPC PReP Boot
Swap partíció létrehozása
Most hozzuk létre a swap partíciót. Ehhez nyomja meg az n billentyűgombot egy új partíció létrehozásához, majd p billentyűgomb az fdisk számára, hogy fő partíciót hozzon létre. Nyomja le a 2 billentyűgombot hogy létrehozza a második fő partíciót, /dev/sda2 az esetünkben. Amikor a rendszer az első cilinder megadását kéri, akkor nyomja meg a Enter billentyűgombot. Amikor az utolsó cilinder megadását kéri, írja be +512M értéket hogy egy 512 MiB méretű partíciót hozzon létre. Ezután nyomja meg a t billentyűgombot, hogy beállítsa a partíció típusát, 2 billentyűgomb, hogy kiválassza az éppen létrehozott partíciót, majd írja be a 82 értéket hogy a partíció típusát 'Linux Swap' típusúra állítsa. Miután befejezte ezeket a lépéseket, akkor a p billentyűgomb megnyomásával egy partíciós táblázatot kell látnia, amely hasonlóan néz ki:
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 30.7 GB, 30750031872 bytes 141 heads, 63 sectors/track, 6761 cylinders Units = cylinders of 8883 * 512 = 4548096 bytes Device Boot Start End Blocks Id System /dev/sda1 1 3 13293 41 PPC PReP Boot /dev/sda2 4 117 506331 82 Linux swap
Gyökérpartíció (root partíció) létrehozása
Végül hozzuk létre a root partíciót. Nyomja meg az n egy új partíció létrehozásához, majd p billentyűgombot az fdisk számára, hogy fő partíciót hozzon létre. Ezután nyomja meg a 3 billentyűgombot a harmadik fő partíció létrehozásának érdekében, /dev/sda3 az esetünkben. Amikor a rendszer az első cilinder megadását kéri, akkor nyomja meg a Enter billentyűgombot. Amikor az utolsó cilinder megadását kéri, akkor nyomja meg újra az Enter billentyűgombot, hogy létrehozzon egy partíciót, amely az adathordozó fennmaradó összes még szabad helyét elfoglalja. Miután befejezte ezeket a lépéseket, akkor a p megnyomásával egy partíciós táblázatot kell látnia, amely hasonlóan néz ki:
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 30.7 GB, 30750031872 bytes 141 heads, 63 sectors/track, 6761 cylinders Units = cylinders of 8883 * 512 = 4548096 bytes Device Boot Start End Blocks Id System /dev/sda1 1 3 13293 41 PPC PReP Boot /dev/sda2 4 117 506331 82 Linux swap /dev/sda3 118 6761 29509326 83 Linux
Partíciók elrendezésének az elmentése
A partíciók elrendezésének mentéséhez és az fdisk segédprogramból való kilépéshez nyomja le a w billentyűgombot.
Command (m for help):w
Fájlrendszerek létrehozása
SSD vagy NVMe adathordozó használatakor bölcs dolog ellenőrizni a firmware-frissítéseket. Különösen egyes Intel SSD adathordozók (600p és 6000p) firmware-frissítést igényelnek az XFS I/O használati minták által okozott lehetséges adatsérülések miatt. A probléma a firmware szintjén van, és nem az XFS fájlrendszer hibája. A smartctl segédprogram segíthet az adathordozzó eszköz modelljének és firmware-verziójának ellenőrzésében.
Bevezetés
Most, hogy a partíciók elkészültek, ideje fájlrendszert helyezni rájuk. A következő részben a Linux által támogatott különféle fájlrendszereket ismertetjük. Azok az olvasók, akik már tudják, hogy melyik fájlrendszert fogják használni, folytathatják a Fájlrendszer rárakása egy partícióra című bekezdéssel. A többi felhasználónak érdemes továbbolvasniuk, hogy megismerjék az alkalmazható fájlrendszereket...
Fájlrendszerek
A Linux több tucat fájlrendszert támogat, bár ezek közül sokat csak meghatározott célokra érdemes telepíteni. Nem mindegyik fájlrendszer tekinthetők stabilnak az architektúrán. Javasoljuk, hogy tájékozódjon a fájlrendszerekről és azok támogatási állapotáról, még mielőtt egy kísérleti állapotban lévőt választana az Ön által fontosnak ítélt partíciókhoz. Az XFS fájlrendszer univerzálisan ajánlott, mert minden platformra kiterjed. Az alábbi egy nem teljes lista:
- XFS
- Fájlrendszer metaadat-naplózással, amely robusztus funkciókkal rendelkezik, és a méretezhetőségre van optimalizálva. Folyamatosan frissítik, hogy modern funkciókat is tartalmazzon. Az egyetlen hátrány, hogy az XFS-partíciók még nem zsugoríthatók, bár ezen dolgoznak. Az XFS különösen támogatja a reflinkeket és a Copy on Write (CoW) funkciót, ami különösen hasznos a Gentoo rendszereken a számos fordítás miatt, amit a felhasználók végeznek. Az XFS az ajánlott modern, minden célra használható, minden platformon elérhető fájlrendszer. Legalább 300 MB méretű partíciót igényel.
- ext4
- Az Ext4 egy megbízható, általános célú, minden platformon használható fájlrendszer, bár hiányoznak belőle a modern funkciók, mint például a reflinkek.
- VFAT
- Más néven FAT32, támogatott a Linux által, de nem támogatja a szabványos UNIX jogosultságbeállításokat. Főként más operációs rendszerekkel (például Microsoft Windows vagy Apple macOS) való együttműködésre/cserére használják, de szükségszerű bizonyos rendszerindító firmware-ekhez (például UEFI-hez) is. Az UEFI rendszerek felhasználóinak egy EFI System Partition partíciót kell VFAT formátumban létrehozniuk a rendszerindításhoz.
- btrfs
- Új generációs fájlrendszer. Fejlett funkciókat kínál, mint például pillanatképek készítése, ellenőrzőösszegek alapján történő öngyógyítás, átlátható tömörítés, alhálózatok és integrált RAID. Az 5.4.y előtti kernellel rendelkező verziók nem garantáltan biztonságosak a btrfs termelési környezetben való használatához, mivel a súlyos problémákra vonatkozó javítások csak az LTS kernelágak újabb kiadásaiban találhatók meg. A RAID 5/6 és a kvótacsoportok minden btrfs verziónál nem biztonságosak.
- F2FS
- A Flash-Friendly File System-et eredetileg a Samsung hozta létre NAND flash memóriákhoz való használatra. Jó választás lehet, ha a Gentoo-t microSD kártyákra, USB meghajtókra vagy más flash-alapú tárolóeszközökre telepítik.
- NTFS
- Ez a "New Technology" fájlrendszer a Microsoft Windows zászlóshajó fájlrendszere a Windows NT 3.1 óta. Hasonlóan a VFAT-hoz, nem tárol UNIX jogosultságbeállításokat vagy a BSD vagy Linux megfelelő működéséhez szükséges kiterjesztett attribútumokat, ezért a legtöbb esetben nem szabad gyökérfájlrendszerként használni. Csak és kizárólag interoperabilitásra vagy adatcserére használható a Microsoft Windows rendszerekkel (kiemelten a "csak" hangsúlyozásával).
- ZFS Important: A ZFS tárak kizárólag az admincd és a LiveGUI ISO-ken hozhatók létre. További információért tekintse meg a ZFS/rootfs oldalt.
- Következő generációs fájlrendszer, amelyet Matthew Ahrens és Jeff Bonwick hozott létre. Néhány kulcsfontosságú elképzelés alapján tervezték: a tárolás kezelése legyen egyszerű, a redundanciát a fájlrendszernek kell kezelnie, a fájlrendszereket soha ne kelljen javítás miatt offline állapotba helyezni, a legrosszabb forgatókönyvek automatizált szimulációja a kód kiadása előtt fontos, és az adatintegritás kiemelt jelentőségű.
A fájlrendszerekkel kapcsolatban bővebb információkat talál, ha elolvassa a közösség által karbantartott Fájlrendszer nevű cikket.
Fájlrendszer rárakása egy partícióra
Kérjük, győződjön meg a számítógép újraindítása előtt, hogy az emerge segítségével valóban fel lett telepítve a kiválasztott fájlrendszerhez tartozó, (felhasználótérben működő, segédprogramokat tartalmazó) szoftvercsomag. A telepítési folyamat végén egy emlékeztető jelenik meg erre vonatkozólag.
Már előre elkészítve (minden lehetséges fájlrendszerhez) rendelkezésre állnak olyan felhasználói térben működő segédprogramok, amelyek segítségével egy partíción vagy egy köteten létre tudunk hozni fájlrendszert. Az egyes fájlrendszerekkel kapcsolatos további információkért kattintson a fájlrendszer nevére az alábbi táblázatban:
| Filesystem | Létrehozási parancs | Elő környezeten belül? | Szoftvercsomag |
|---|---|---|---|
| XFS | mkfs.xfs | Igen | sys-fs/xfsprogs |
| ext4 | mkfs.ext4 | Igen | sys-fs/e2fsprogs |
| VFAT (FAT32, ...) | mkfs.vfat | Igen | sys-fs/dosfstools |
| btrfs | mkfs.btrfs | Igen | sys-fs/btrfs-progs |
| F2FS | mkfs.f2fs | Igen | sys-fs/f2fs-tools |
| NTFS | mkfs.ntfs | Igen | sys-fs/ntfs3g |
| ZFS | zpool create ... | Nem | sys-fs/zfs |
A kézikönyv az Ön fizikai adathordozóján új partíciók létrehozását javasolja a telepítési folyamat részeként. Fontos megjegyezni, hogy minden mkfs parancs futtatása törli a már meglévő partíciókon lévő (Önnek esetleg nagyon értékes) adatokat. Amennyiben szükséges, akkor Ön még az új fájlrendszerek létrehozása előtt győződjön meg arról, hogy a mostani fájlrendszereken lévő adatokról biztonsági másolat készült.
Például ahhoz, hogy a gyökérpartíció (tehát a root partíció) (/dev/sda3) fájlrendszertípusa xfs legyen, ahogy a partíciókészítés példa szerkezetében is szerepel, Önnek a következő parancsokat kell futtatnia:
root #mkfs.xfs /dev/sda3
Örökölt BIOS rendszerindító partíciónak a fájlrendszere
A régebbi, MBR/DOS adathordozó partíciós táblázattal ellátott BIOS-on keresztül induló rendszerek bármilyen, a rendszerbetöltő által támogatott fájlrendszert használhatnak.
Például XFS fájlrendszerrel történő formázáshoz futtassa a következő parancsot:
root #mkfs.xfs /dev/sda1Kicsi ext4 partíciók
Ha Ön egy kicsi méretű partíción (kevesebb, mint 8 GiB) ext4 fájlrendszert szeretne használ, akkor a fájlrendszert a megfelelő beállításokkal kell létrehozni, hogy az elegendő inode-okat foglalhasson le. Ezt a -T small opcióval lehet megadni:
root #mkfs.ext4 -T small /dev/<device>Ezzel megnégyszerezi az adott fájlrendszer inode-jainak a számát, mivel a "bytes-per-inode" 16 kB-onként 4 kB-ra csökken.
A swap (lapozásra használt) partíció aktiválása
Az mkswap parancs szolgál a swap partíciók létrehozásához:
root #mkswap /dev/sda2Innentől folytatható az a rendszertelepítés, amely korábban el lett kezdve, de a telepítési folyamat nem let végig befejezve. Használja ezt a hivatkozást állandó hivatkozásként: A telepítés folytatása itt kezdődik.
A swap partíciót aktiválni is kell. Használja a swapon parancsot:
root #swapon /dev/sda2Ez az 'aktiválás' azért szükséges most, mert a swap partíciót újonnan hozzuk létre a Live ISO telepítőkörnyezetben. A rendszer újraindítása után mindaddig, amíg a swap partíció megfelelően van definiálva az fstab fájlban vagy más csatolási mechanizmusban, a swap terület automatikusan fog aktiválódni.
Gyökérpartíció (root partíció) felcsatolása
Előfordulhat, hogy bizonyos Live ISO telepítőkörnyezetekből hiányzik a javasolt csatolási pont a Gentoo gyökérpartíciójához (/mnt/gentoo), vagy hiányzik a particionálási szakaszban létrehozott további partíciók csatolási pontja:
root #mkdir --parents /mnt/gentooAz mkdir paranccsal folytassa az előző lépések során létrehozott (egyéni) partíció(k)hoz szükséges további felcsatolási pontok létrehozását.
A felcsatolási pontok létrehozását követően ideje elérhetővé tenni a partíciókat a mount paranccsal.
Csatolja fel a gyökérpartíciót (a root partíciót):
root #mount /dev/sda3 /mnt/gentoo
Szükség szerint folytassa a további (egyéni) partíciók felcsatolását a fájlrendszerbe a mount paranccsal.
Ha a /tmp/ könyvtárnak külön partíción kell lennie, akkor a felcsatolás után mindenképpen módosítsa a hozzá tartozó jogosultságokat:
root #chmod 1777 /mnt/gentoo/tmpKésőbb az utasításokban a proc fájlrendszer (a kernellel kapcsolatban álló virtuális interfész) és a többi kernel pszeudofájlrendszer lesz felcsatolva. Először viszont még a Gentoo-stage fájlt ki kell csomagolnunk.