Handbook:PPC/Blocks/Disks/hu
Partíciók
Bár elméletileg lehetséges, hogy egy teljes adathordozót felhasználjunk egy Linux operációs rendszer számára, mégis a gyakorlatban ez szinte soha nem történik meg. Ehelyett a teljes adathordozó blokkeszközöket kisebb, könnyebben kezelhető blokkeszközökre osztják fel. A legtöbb rendszeren ezeket partícióknak nevezik.
A telepítési utasítás hátralévő részében a Pegasos például szolgáló partíció-elrendezést fogjuk használni. Kérjük, Önt hogy igazítsa a példád a saját preferenciáihoz.
Partíciós séma megtervezése
Hány partíció és mekkora méretű?
Az adathordozón a partíciók elrendezésének a kialakítása nagymértékben függ a Gentoo operációs rendszer igényeitől és az adathordozón alkalmazott fájlrendszer(ek) igényeitől. Ha sok felhasználó lesz a rendszerben, akkor tanácsos a /home könyvtárat külön partícióra elhelyezni, ami növeli a biztonságot, és megkönnyíti a biztonsági mentéseket és más típusú karbantartásokat. Ha a Gentoo rendszert levelezőszerverként telepítik, akkor a /var könyvtárnak külön partíción kell lennie, mivel minden levél a /var könyvtárban lesz eltárolva. A játékszervereknek lehet külön /opt partíciója, mivel a legtöbb játékszerver-szoftver ebbe a könyvtárba van telepítve. Ezeknek az ajánlásoknak az oka hasonló a /home könyvtárhoz: biztonság, biztonsági mentések és karbantartás.
A legtöbb esetben a Gentoo rendszeren az /usr és a /var könyvtárak viszonylag nagy méretűek szoktak lenni. A /usr könyvtár tárolja a rendszeren elérhető alkalmazások többségét és a Linux kernel forráskódokat (a /usr/src alkönyvtárban). Alapértelmezés szerint a /var tárolja a Gentoo ebuild szoftvertárolót (a /var/db/repos/gentoo alkönyvtárban), amely a fájlrendszertől függően általában körülbelül 650 MiB területet foglal el az adathordozón. Ez a becsült terület nem tartalmazza a /var/cache/distfiles és /var/cache/binpkgs könyvtárakat, amelyek fokozatosan megtelnek forráskódfájlokkal, illetve (opcionálisan) bináris szoftvercsomagokkal, ahogy a rendszergazdák hozzáadják azokat a rendszerhez.
Az, hogy hány partíció és mekkora méretű kell, nagymértékben függ a kompromisszumok mérlegelésétől és az adott körülményekhez képest a legjobb választástól. A különálló partícióknak vagy köteteknek a következő előnyei vannak:
- Kiválasztható a legjobban teljesítő fájlrendszer minden partícióhoz vagy kötethez.
- A teljes rendszer nem fogyhat ki a szabad területből, ha az egyik meghibásodott adathordozó elkezd folyamatosan fájlokat írni egy partícióra vagy kötetre.
- Ha szükséges, akkor a fájlrendszer-ellenőrzések időben lerövidülnek, mivel párhuzamosan több ellenőrzés is elvégezhető (bár ez az előny több adathordozó esetében jobban érvényesül, mint a több partíció esetében).
- A biztonság fokozható az egyes partíciók vagy kötetek írásvédett módban történő felcsatlakoztatása által,
nosuid(a setuid biteket figyelmen kívül hagyva),noexec(a végrehajtható biteket figyelmen kívül hagyva) stb.
A több partíciónak azonban vannak bizonyos hátrányai is:
- Ha nincs megfelelően beállítva, akkor előfordulhat, hogy a rendszernek sok szabad területe lesz az egyik partíción, és kevés szabad területe lesz a másikon.
- Az /usr/ könyvtár külön partícióra történő rárakása megkövetelheti a rendszergazdától, hogy az initramfs segítségével indítsa el a rendszert a partíció felcsatlakoztatásának érdekében, még mielőtt más rendszerindító szkriptek elindulnának. Mivel az initramfs generálása és karbantartása túlmutat ennek a kézikönyvnek a hatókörén, javasoljuk, hogy az újonnan érkező felhasználók ne használjanak külön partíciót az /usr/ könyvtárhoz.
- Az SCSI és a SATA esetében létezik a 15 partíciós korlát, kivétel ha az adathordozó GPT típusú táblázatot használ.
Azon Gentoo operációs rendszerek számára, amelyek a systemd-t szolgáltatásként és init rendszerként kívánják használni, az /usr könyvtárnak elérhetőnek kell lennie a rendszerindításkor, vagy a gyökér fájlrendszer részeként, vagy egy initramfs által felcsatlakoztatva.
Mi a helyzet a swap területtel?
| RAM mérete | Felfüggesztéstámogatás? | Hibernációtámogatás? |
|---|---|---|
| 2 GB vagy kevesebb | 2 * RAM | 3 * RAM |
| 2 GB-tól 8 GB-ig | RAM mennyisége | 2 * RAM |
| 8 GB-tól 64 GB-ig | 8 GB minimum, 16 maximum | 1.5 * RAM |
| 64 GB vagy nagyobb | 8 GB minimum | Nem javasolt a hibernáció! A hibernálás nem ajánlott nagyon nagy mennyiségű memóriával rendelkező rendszerek esetén, mivel a sikeres hibernáláshoz a memória teljes tartalmát a adathordozóra kell írni. Több tíz gigabájt (vagy még rosszabb!) adathordozóra történő kiírása sok időt vehet igénybe, különösen forgókorongos adathordozó lemezek használata esetén. Ha nagyon sok RAM van a rendszerben, akkor a legjobb döntés az, ha ki van kapcsolva a hibernáció. |
Valójában, nincs egyáltalán előre kőbevésve, hogy pontosan mekkorának kell lennie az adathordozón a swap területnek. A területnek az a célja, hogy az adathordozón helyet biztosítson a kernel számára, amikor a RAM nagyon intenzív szintű használat alatt áll. A swap terület lehetővé teszi a RAM-ban futó kernel számára, hogy azok a RAM-ban található memórialapok ideiglenesen ki legyenek rakva az adathordozóra, amelyekre hamarosan valószínűleg ismét szüksége lesz a kernelnek a RAM-ban (ezt nevezik kiswapolásnak vagy kilapozásnak a memóriából). Ez a művelet felszabadítja a helyet a RAM-ban az éppen aktuális feladathoz. Természetesen, ha a kernelnek hirtelen ismét szüksége lesz az adathordozóra kiswapolt oldalakra, akkor azokat vissza kell tölteni a RAM-ba (lapozás művelete), ami jóval tovább tart, mint ha csak a RAM-ban zajlana az írás/olvasás munkafolyamata (mivel az RAM-on kívüli adathordozók, különösen a HDD-k, nagyon lassúak a RAM-hoz képest).
Ha egy rendszer nem fog memóriaigényes alkalmazásokat futtatni, vagy sok RAM áll rendelkezésére, akkor valószínűleg nincs szüksége sok swap területre. Hibernálás esetén azonban ne feledje, hogy a swap terület a memória teljes tartalmának a tárolására szolgál (valószínűleg asztali számítógépeket és laptopokat érint, nem szerverkörnyezeteket). Ha a rendszernek szüksége van a hibernált állapot támogatására, akkor a memória mennyiségénél nagyobb vagy azzal megegyező swap területre van szükség.
Általános szabály, hogy 4 GB-nál kisebb RAM esetén a swap terület mérete a RAM kétszerese legyen. Több adathordozóval rendelkező operációs rendszerek esetén célszerű minden adathordozón egy swap partíciót létrehozni, hogy párhuzamos olvasási/írási műveletekhez használhatók legyenek. Minél gyorsabban tud "swap"-olni egy adathordozót, annál gyorsabban fog futni a rendszer, amikor a swap területen lévő adatokhoz kell hozzáférni. Amikor a fizikailag forgólemezes és a szilárdtestalapú adathordozók között választunk, akkor a teljesítmény szempontjából jobb, ha a swap-ot a szilárdtestalapú hardverre helyezzük.
Érdemes megjegyezni, hogy a swap fájlok a swap partíciók alternatívájaként használhatók. Ez leginkább a nagyon korlátozott adathordozó területtel rendelkező operációs rendszerek számára hasznos.
Apple New World
Az Apple New World számítógépek beállítása viszonylag egyszerű. Az első partíció mindig egy Apple Partition Map (APM). Ez a partíció az adathordozó elrendezését tartja nyilván. Ezt a partíciót nem lehet eltávolítani. A következő partíciónak mindig egy bootstrap partíciónak kell lennie. Ez a partíció egy kis méretű (800 KiB) HFS fájlrendszert tartalmaz, amely magába foglalja a Yaboot bootloader egy példányát és annak beállításfájlját. Ez a partíció nem ugyanaz, mint egy /boot partíció, amely más architektúrákon található meg. A boot partíció után a szokásos Linux fájlrendszerek helyezkednek el, az alábbi séma szerint. A swap partíció ideiglenes tárolóhely a rendszer számára, amikor a fizikai memória elfogy. A root partíció tartalmazza a Gentoo telepítését szolgáló fájlrendszert. A dual bootolás érdekében az OSX partíció bárhol elhelyezhető a bootstrap partíció után, hogy biztosítsa a Yaboot indulását.
Lehetnek "Disk Driver" partíciók az adathordozón, mint például Apple_Driver63, Apple_Driver_ATA, Apple_FWDriver, Apple_Driver_IOKit és Apple_Patches. Ezeket a MacOS indításához használják, így ha nincs szükség rájuk, akkor eltávolíthatók a mac-fdisk i opciójával az adathordozó inicializálásakor. Legyen óvatos, ez teljesen törölni fogja az adathordozót! Ha kétségei vannak, akkor ne távolítsa el ezeket.
Ha az adathordozó az Apple Disk Utility segítségével van particionálva, akkor előfordulhatnak 128 MiB méretű helyek a partíciók között, amelyeket az Apple "jövőbeni felhasználásra" tart fenn. Ezek mind biztonságosan eltávolíthatók.
| Partíció | Méret | Fájlrendszer | Leírás |
|---|---|---|---|
| /dev/sda1 | 32KiB | Semmi. | Apple Partition Map (APM). |
| /dev/sda2 | 800KiB | HFS | Apple bootstrap. |
| /dev/sda3 | 512 MiB | swap | Linux swap (type 0x82). |
| /dev/sda4 | Az adathordozó fennmaradó része. | ext4, xfs, etc. | Linux root. |
Apple Old World
Az Apple Old World számítógépek beállítása valamivel bonyolultabb. Az első partíció mindig egy Apple Partition Map (APM). Ez a partíció az adathordozó elrendezését tartja nyilván. Ezt a partíciót nem lehet eltávolítani. BootX használatakor az alábbi beállítás azt feltételezi, hogy a MacOS egy külön adathordozón van telepítve. Ha ez nem így van, akkor további partíciók lesznek az "Apple Disk Drivers" számára, mint például Apple_Driver63, Apple_Driver_ATA, Apple_FWDriver, Apple_Driver_IOKit, Apple_Patches és a MacOS telepítés. Quik használatakor szükséges létrehozni egy boot partíciót a kernel számára, ellentétben más Apple boot módszerekkel. A boot partíció után a szokásos Linux fájlrendszerek helyezkednek el, az alábbi séma szerint. A swap partíció ideiglenes tárolóhely a rendszer számára, amikor a fizikai memória elfogy. A root partíció tartalmazza a Gentoo operációs rendszert telepítését szolgáló fájlrendszert.
Old World számítógép használatakor elengedhetetlen, hogy a MacOS elérhető legyen. Az itt bemutatott elrendezés azt feltételezi, hogy a MacOS egy külön meghajtóra van telepítve.
Példa partícióelrendezés egy Old World számítógéphez:
| Partíció | Méret | Fájlrendszer | Leírás |
|---|---|---|---|
| /dev/sda1 | 32KiB | None. | Apple Partition Map (APM). |
| /dev/sda2 | 32MiB | ext2 | Quik Boot Partition (kizárólag quik). |
| /dev/sda3 | 512MiB | swap | Linux swap (type 0x82). |
| /dev/sda4 | Az adathordozó többi fennmaradó része. | ext4, xfs, etc. | Linux root. |
Pegasos
A Pegasos partícióelrendezés meglehetősen egyszerű az Apple elrendezésekhez képest. Az első partíció egy boot partíció, amely a betöltendő kerneleket és egy Open Firmware szkriptet tartalmaz, amely egy menüt jelenít meg indításkor. A boot partíció után a szokásos Linux fájlrendszerek helyezkednek el az alábbi séma szerint. A swap partíció ideiglenes tárolóhely a rendszer számára, amikor a fizikai memória elfogy. A root partíció tartalmazza a Gentoo telepítését szolgáló fájlrendszert.
Példa partícióelrendezés a Pegasos rendszerekhez:
| Partíció | Méret | Fájlrendszer | Leírás |
|---|---|---|---|
| /dev/sda1 | 32MiB | affs1 or ext2 | Boot partition. |
| /dev/sda2 | 512MiB | swap | Linux swap (type 0x82). |
| /dev/sda3 | Az adathordozó többi fennmaradó része. | ext4, xfs, etc. | Linux root. |
IBM PReP (RS/6000)
Az IBM PowerPC Reference Platform (PReP) egy kis PReP boot partíciót igényel az adathordozó első partícióján, amelyet a swap és root partíciók követnek.
Példa partícióelrendezés az IBM PReP számára:
| Partíció | Méret | Fájlrendszer | Leírás |
|---|---|---|---|
| /dev/sda1 | 800KiB | None | PReP boot partition (type 0x41). |
| /dev/sda2 | 512MiB | swap | Linux swap (type 0x82). |
| /dev/sda3 | Az adathordozó többi fennmaradó része. | ext4, xfs, etc. | Linux root (type 0x83). |
A parted segédszoftver képes partíciók átméretezésére, beleértve a HFS+ -t is. Sajnos előfordulhatnak problémák a HFS+ naplózott fájlrendszerek átméretezésével, ezért a legjobb eredmények érdekében kapcsolja ki a naplózást Mac OS X-ben az átméretezés előtt. Ne feledje, hogy bármely átméretezési művelet veszélyes, ezért csak saját felelősségére végezze! Mindig legyen biztonsági másolata az összes adatnak az átméretezés előtt!
A mac-fdisk (Apple) használata
Ezen a ponton hozza létre a partíciókat a mac-fdisk segítségével:
root #mac-fdisk /dev/sdaHa az Apple Disk Utility-t korábban használták hely biztosítására Linux számára, akkor először törölje azokat a partíciókat, amelyek esetleg korábban létrejöttek, hogy helyet teremtsen az új telepítéshez. Használja a d opciót a mac-fdisk-ben ezeknek a partícióknak a törléséhez. Meg fogja kérdezni a törlendő partíció számát. Általában az első partíció a NewWorld számítógépeken (Apple_partition_map) nem törölhető. Ha tiszta adathordozóval szeretné kezdeni, akkor egyszerűen inicializálja az adathordozót a i megnyomásával. Ez teljesen törli az adathordozót, ezért óvatosan használja.
Másodszor, hozzon létre egy Apple_Bootstrap partíciót a b használatával. Ez meg fogja kérdezni, hogy melyik blokktól kezdje. Adja meg az első szabad partíció számát, majd nyomja le a p billentyűgombot. Például ez 2p lesz.
Ez a partíció nem egy /boot partíció. Egyáltalán nem használja a Linux, ezért nincs szükség fájlrendszer létrehozására rajta, és soha nem szabad felcsatolni. Az Apple felhasználóknak nincs szükségük egy külön partícióra a /boot számára.
Most hozzon létre egy swap partíciót a c megnyomásával. A mac-fdisk ismét meg fogja kérdezni, hogy melyik blokktól kezdje ezt a partíciót. Mivel a 2-t használtuk az Apple_Bootstrap partíció létrehozásához, ezért most adja meg a 3p értéket. Amikor a méretet kérdezi, akkor írja be, hogy 512M (vagy amekkora szükséges – a minimum ajánlott méret 512MiB, de általánosan elfogadott a fizikai memória kétszerese). Amikor a név megadását kéri, írja be, hogy swap.
A root partíció létrehozásához nyomja meg a c billentyűgombot, majd a 4p értéket írja be, hogy kiválassza, melyik blokktól kezdődjön a root partíció. Amikor a méretet kérdezi, írja be ismét a 4p értéket. A mac-fdisk ezt úgy értelmezi, hogy "Használja az összes rendelkezésre álló helyet". Amikor a név megadását kéri, írja be, hogy root.
A befejezéshez írja a partíciókat az adathordozóra a w opció használatával, majd lépjen ki a mac-fdisk-ből a q megnyomásával.
Annak érdekében, hogy minden rendben legyen, futtassa a mac-fdisk -l parancsot, és ellenőrizze, hogy az összes partíció ott van-e. Ha az előzőleg létrehozott partíciók nem jelennek meg, vagy a végrehajtott módosítások nem tükröződnek a kimenetben, akkor inicializálja újra a partíciókat a i billentyűgomb megnyomásával a mac-fdisk szoftverben. Vegye figyelembe, hogy ez újra létre fogja hozni a partíciótérképet, és ezzel eltávolítja az összes már meglévő partíciót.
Parted segédszoftvert használata (Pegasos és RS/6000)
parted, a partíciószerkesztő, most már képes kezelni a Mac OS és Mac OS X által használt HFS+ partíciókat. Ezzel az eszközzel lehetséges a Mac partíciók átméretezése és hely létrehozása a Linux partíciók számára. Ennek ellenére az alábbi példa kizárólag Pegasos számítógépek particionálását írja le.
Kezdésképpen indítsuk el a parted szoftvert:
root #parted /dev/sdaHa az adathordozó nincs particionálva, akkor futtassa a mklabel amiga parancsot, hogy új adathordozó táblázatot (lemezcímkét) hozzon létre az adathordozón.
A parted bármelyik pontján be lehet írni a print parancsot, hogy megjelenítse az aktuális partíciós táblázatot. A parted megszakításához nyomja meg a Ctrl + c billentyűgomb kombinációt.
Ha a Linux mellett a rendszernek MorphOS-t is telepíteni kell, akkor hozzon létre egy affs1 fájlrendszert az adathordozó elején. A 32 MiB bőven elegendő a MorphOS kernel tárolására. Ha Pegasos I -et használ, vagy ha Linux egyéb fájlrendszert használ, mint az ext2 vagy ext3, akkor szükséges a Linux kernel tárolása ezen a partíción (a Pegasos II csak ext2/ext3 vagy affs1 partíciókból tud bootolni). A partíció létrehozásához futtassa a mkpart primary affs1 START END parancsot, ahol a START és END helyére a megabyte tartományt kell beírni (például 0 32), amely egy 32 MiB-os partíciót hoz létre 0 MiB-tól 32 MiB-ig. Ha ext2 vagy ext3 partíciót szeretne létrehozni helyette, cserélje ki az affs1-et ext2-re vagy ext3-ra a mkpart parancsban.
Hozzon létre két partíciót a Linux számára: Egy root fájlrendszer partíciót és egy swap partíciót. Futtassa a mkpart primary START END parancsot minden partíció létrehozásához, a START és END értékeket pedig a kívánt megabyte határokkal helyettesítve.
Általánosan ajánlott olyan swap partíciót létrehozni, amely kétszer akkora, mint a számítógép RAM memóriája, de legalább 512MiB javasolt. A swap partíció létrehozásához futtassa a mkpart primary linux-swap START END parancsot, ahol a START és END ismét a partíció határait jelöli.
Ha végzett a parted használatával, akkor egyszerűen írja be a quit parancsot.