Handbook:IA64/Blocks/Disks/hu
Partíciók
Bár elméletileg lehetséges az egész adathordozót a Linux rendszer számára felhasználni, ez szinte soha nem fordul elő a gyakorlatban. Ehelyett a teljes adathordozó blokkeszközöket kisebb, kezelhetőbb blokkeszközökre osztják fel. Az IA64 rendszereken ezeket partícióknak nevezik.
Az Itanium számítógépes rendszerek az EFI-t (Extensible Firmware Interface) használják a bootoláshoz. Az EFI által értett partíciós táblázat formátumot GPT-nek (GUID Partition Table) nevezik. A GPT-t értő partíciókezelő program neve "parted", így az alábbiakban ezt az eszközt használjuk. Továbbá az EFI csak a FAT fájlrendszereket tudja olvasni, ezért ezt a formátumot kell használni az EFI rendszerindító partícióhoz, ahová a "elilo" telepíti a kernelt.
Fejlett adathordozó
Az IA64 telepítő CD lemezek támogatják az LVM2-t. Az LVM2 növeli a partíciókezelési beállítás által kínált rugalmasságot. Az installációs utasítások során a "hagyományos" partíciókra fogunk koncentrálni, de jó tudni, hogy az LVM2 is támogatott.
Partíciós séma megtervezése
Hány partíció és mekkora méretű?
Az adathordozón a partíciók elrendezésének a kialakítása nagymértékben függ a Gentoo operációs rendszer igényeitől és az adathordozón alkalmazott fájlrendszer(ek) igényeitől. Ha sok felhasználó lesz a rendszerben, akkor tanácsos a /home könyvtárat külön partícióra elhelyezni, ami növeli a biztonságot, és megkönnyíti a biztonsági mentéseket és más típusú karbantartásokat. Ha a Gentoo rendszert levelezőszerverként telepítik, akkor a /var könyvtárnak külön partíción kell lennie, mivel minden levél a /var könyvtárban lesz eltárolva. A játékszervereknek lehet külön /opt partíciója, mivel a legtöbb játékszerver-szoftver ebbe a könyvtárba van telepítve. Ezeknek az ajánlásoknak az oka hasonló a /home könyvtárhoz: biztonság, biztonsági mentések és karbantartás.
A legtöbb esetben a Gentoo rendszeren az /usr és a /var könyvtárak viszonylag nagy méretűek szoktak lenni. A /usr könyvtár tárolja a rendszeren elérhető alkalmazások többségét és a Linux kernel forráskódokat (a /usr/src alkönyvtárban). Alapértelmezés szerint a /var tárolja a Gentoo ebuild szoftvertárolót (a /var/db/repos/gentoo alkönyvtárban), amely a fájlrendszertől függően általában körülbelül 650 MiB területet foglal el az adathordozón. Ez a becsült terület nem tartalmazza a /var/cache/distfiles és /var/cache/binpkgs könyvtárakat, amelyek fokozatosan megtelnek forráskódfájlokkal, illetve (opcionálisan) bináris szoftvercsomagokkal, ahogy a rendszergazdák hozzáadják azokat a rendszerhez.
Az, hogy hány partíció és mekkora méretű kell, nagymértékben függ a kompromisszumok mérlegelésétől és az adott körülményekhez képest a legjobb választástól. A különálló partícióknak vagy köteteknek a következő előnyei vannak:
- Kiválasztható a legjobban teljesítő fájlrendszer minden partícióhoz vagy kötethez.
- A teljes rendszer nem fogyhat ki a szabad területből, ha az egyik meghibásodott adathordozó elkezd folyamatosan fájlokat írni egy partícióra vagy kötetre.
- Ha szükséges, akkor a fájlrendszer-ellenőrzések időben lerövidülnek, mivel párhuzamosan több ellenőrzés is elvégezhető (bár ez az előny több adathordozó esetében jobban érvényesül, mint a több partíció esetében).
- A biztonság fokozható az egyes partíciók vagy kötetek írásvédett módban történő felcsatlakoztatása által,
nosuid(a setuid biteket figyelmen kívül hagyva),noexec(a végrehajtható biteket figyelmen kívül hagyva) stb.
A több partíciónak azonban vannak bizonyos hátrányai is:
- Ha nincs megfelelően beállítva, akkor előfordulhat, hogy a rendszernek sok szabad területe lesz az egyik partíción, és kevés szabad területe lesz a másikon.
- Az /usr/ könyvtár külön partícióra történő rárakása megkövetelheti a rendszergazdától, hogy az initramfs segítségével indítsa el a rendszert a partíció felcsatlakoztatásának érdekében, még mielőtt más rendszerindító szkriptek elindulnának. Mivel az initramfs generálása és karbantartása túlmutat ennek a kézikönyvnek a hatókörén, javasoljuk, hogy az újonnan érkező felhasználók ne használjanak külön partíciót az /usr/ könyvtárhoz.
- Az SCSI és a SATA esetében létezik a 15 partíciós korlát, kivétel ha az adathordozó GPT típusú táblázatot használ.
Azon Gentoo operációs rendszerek számára, amelyek a systemd-t szolgáltatásként és init rendszerként kívánják használni, az /usr könyvtárnak elérhetőnek kell lennie a rendszerindításkor, vagy a gyökér fájlrendszer részeként, vagy egy initramfs által felcsatlakoztatva.
Mi a helyzet a swap területtel?
| RAM mérete | Felfüggesztéstámogatás? | Hibernációtámogatás? |
|---|---|---|
| 2 GB vagy kevesebb | 2 * RAM | 3 * RAM |
| 2 GB-tól 8 GB-ig | RAM mennyisége | 2 * RAM |
| 8 GB-tól 64 GB-ig | 8 GB minimum, 16 maximum | 1.5 * RAM |
| 64 GB vagy nagyobb | 8 GB minimum | Nem javasolt a hibernáció! A hibernálás nem ajánlott nagyon nagy mennyiségű memóriával rendelkező rendszerek esetén, mivel a sikeres hibernáláshoz a memória teljes tartalmát a adathordozóra kell írni. Több tíz gigabájt (vagy még rosszabb!) adathordozóra történő kiírása sok időt vehet igénybe, különösen forgókorongos adathordozó lemezek használata esetén. Ha nagyon sok RAM van a rendszerben, akkor a legjobb döntés az, ha ki van kapcsolva a hibernáció. |
Valójában, nincs egyáltalán előre kőbevésve, hogy pontosan mekkorának kell lennie az adathordozón a swap területnek. A területnek az a célja, hogy az adathordozón helyet biztosítson a kernel számára, amikor a RAM nagyon intenzív szintű használat alatt áll. A swap terület lehetővé teszi a RAM-ban futó kernel számára, hogy azok a RAM-ban található memórialapok ideiglenesen ki legyenek rakva az adathordozóra, amelyekre hamarosan valószínűleg ismét szüksége lesz a kernelnek a RAM-ban (ezt nevezik kiswapolásnak vagy kilapozásnak a memóriából). Ez a művelet felszabadítja a helyet a RAM-ban az éppen aktuális feladathoz. Természetesen, ha a kernelnek hirtelen ismét szüksége lesz az adathordozóra kiswapolt oldalakra, akkor azokat vissza kell tölteni a RAM-ba (lapozás művelete), ami jóval tovább tart, mint ha csak a RAM-ban zajlana az írás/olvasás munkafolyamata (mivel az RAM-on kívüli adathordozók, különösen a HDD-k, nagyon lassúak a RAM-hoz képest).
Ha egy rendszer nem fog memóriaigényes alkalmazásokat futtatni, vagy sok RAM áll rendelkezésére, akkor valószínűleg nincs szüksége sok swap területre. Hibernálás esetén azonban ne feledje, hogy a swap terület a memória teljes tartalmának a tárolására szolgál (valószínűleg asztali számítógépeket és laptopokat érint, nem szerverkörnyezeteket). Ha a rendszernek szüksége van a hibernált állapot támogatására, akkor a memória mennyiségénél nagyobb vagy azzal megegyező swap területre van szükség.
Általános szabály, hogy 4 GB-nál kisebb RAM esetén a swap terület mérete a RAM kétszerese legyen. Több adathordozóval rendelkező operációs rendszerek esetén célszerű minden adathordozón egy swap partíciót létrehozni, hogy párhuzamos olvasási/írási műveletekhez használhatók legyenek. Minél gyorsabban tud "swap"-olni egy adathordozót, annál gyorsabban fog futni a rendszer, amikor a swap területen lévő adatokhoz kell hozzáférni. Amikor a fizikailag forgólemezes és a szilárdtestalapú adathordozók között választunk, akkor a teljesítmény szempontjából jobb, ha a swap-ot a szilárdtestalapú hardverre helyezzük.
Érdemes megjegyezni, hogy a swap fájlok a swap partíciók alternatívájaként használhatók. Ez leginkább a nagyon korlátozott adathordozó területtel rendelkező operációs rendszerek számára hasznos.
Nem alapértelmezett partíciós sémája példája
Egy példa particionálás egy 20 GB méretű adathordozó számára az alábbiakban látható, amely demonstrációs laptopként van használva (tartalmaz webkiszolgálót, levelezőszervert, Gnome-ot stb.):
root #df -hFilesystem Type Size Used Avail Use% Mounted on /dev/sda5 ext4 509M 132M 351M 28% / /dev/sda2 ext4 5.0G 3.0G 1.8G 63% /home /dev/sda7 ext4 7.9G 6.2G 1.3G 83% /usr /dev/sda8 ext4 1011M 483M 477M 51% /opt /dev/sda9 ext4 2.0G 607M 1.3G 32% /var /dev/sda1 ext2 51M 17M 31M 36% /boot /dev/sda6 swap 516M 12M 504M 2% <not mounted> (Unpartitioned space for future usage: 2 GB)
Az /usr/ itt meglehetősen tele van (83%-os kihasználtság), de miután az összes szoftver telepítve van, az /usr/ általában már nem növekszik túl sokat. Bár néhány gigabyte lemezterületet kiosztani /var/ számára túlzásnak tűnhet, ne feledje, hogy a portage szoftvercsomag-kezelő alapértelmezetten ezt a partíciót használja a szoftvercsomagok forráskódjainak a fordításához. Annak érdekében, hogy /var/ mérete észszerűbb, például 1 GB legyen, módosítsa a PORTAGE_TMPDIR változót a /etc/portage/make.conf fájlban, hogy arra a partícióra mutasson, amelyen elegendő szabad hely áll rendelkezésre az olyan rendkívül nagy szoftvercsomagok kódfordításához, mint például a LibreOffice.
Parted használata az adathordozón a particionálásához
A következő részek ismertetik, hogy miként lehet létrehozni a példapartíció elrendezést, amely a telepítési utasító hátralévő részében lesz felhasználva, nevezetesen:
| Partíció | Leírás |
|---|---|
| /dev/sda1 | EFI Boot partíció |
| /dev/sda2 | Swap partíció |
| /dev/sda3 | Root partíció |
Módosítsa a partícióelrendezést a személyes preferenciák szerint.
Jelenlegi partíciók elrendezésének a megtekintése
A parted a GNU partíciós szerkesztő. Indítsa el a parted programot az adathordozón (példánkban mi most a /dev/sda adathordozót használjuk):
root #parted /dev/sdaMiután belépett a parted programba, egy ilyen formájú parancssor jelenik meg:
(parted)Ezen a ponton az elérhető parancsok egyike a help, amely megmutatja a többi rendelkezésre álló parancsot. Egy másik parancs a print, amely megjeleníti az adathordozó aktuális partícióbeállítását.
(parted)printDisk geometry for /dev/sda: 0.000-34732.890 megabytes Disk label type: gpt Minor Start End Filesystem Name Flags 1 0.017 203.938 fat32 boot 2 203.938 4243.468 linux-swap 3 4243.469 34724.281 ext4
Ez a konkrét beállítás nagyon hasonló a fent ajánlotthoz beállításhoz. Vegye figyelembe, hogy a második sorban a partíciós táblázat típusa GPT. Ha eltérő, akkor az ia64 rendszer nem tud majd erről az adathordozóról bootolni. Annak érdekében, hogy megértsük, hogy miként hozzuk létre a partíciókat, először távolítsuk el a meglévő partíciókat, majd hozzuk létre újra őket.
Összes partíció eltávolítása
Ellentétben az fdisk és néhány más particionáló programmal, amelyek késleltetik a változtatások véglegesítését a write utasítás megadásáig, a parted parancsai azonnal hatályba lépnek. Így, ha Ön egyszer partíciókat hozzáad vagy eltávolít, akkor onnantól már nincs lehetőség a visszavonásra.
A legegyszerűbb módja az összes partíció eltávolításának és új kezdésnek, amely garantálja a helyes partíciótípus használatát, az az, ha az mklabel parancs segítségével új partíciós táblázatot hoz létre. Ez egy üres GPT partíciós táblázatot eredményez.
(parted) mklabelgpt
(parted) mklabelprintDisk geometry for /dev/sda: 0.000-34732.890 megabytes Disk label type: gpt Minor Start End Filesystem Name Flags
Most, hogy a partíciós táblázat üres, készen állunk a partíciók létrehozására. Egy alapértelmezett partíciós sémát fogunk használni, ahogyan azt korábban megbeszéltük. Természetesen ne kövesse ezeket az utasításokat szó szerint, hanem igazítsa azokat a személyes preferenciákhoz.
EFI boot partíció létrehozása
Először hozzon létre egy kis EFI boot partíciót. Ennek FAT fájlrendszerűnek kell lennie, hogy az IA64 firmware olvasni tudja. A példánkban ez 32 MB méretű, ami megfelelő a kernelek és az elilo beállításának a tárolására. Számítsunk arra, hogy minden IA64 kernel körülbelül 5 MB méretű, így ez a beállítás némi teret hagy a bővítésre és kísérletezésre.
(parted)mkpart primary fat32 0 32
(parted)printDisk geometry for /dev/sda: 0.000-34732.890 megabytes Disk label type: gpt Minor Start End Filesystem Name Flags 1 0.017 32.000 fat32
Swap partíció létrehozása
Most hozzuk létre a swap (memórialapozásra használt) partíciót. A klasszikus méret a swap partícióhoz a rendszerben lévő RAM kétszerese volt. Modern rendszereknél, ahol sok RAM áll rendelkezésre, ez már nem szükséges. A legtöbb asztali rendszer esetében egy 512 megabájtos swap partíció elegendő. Szerver esetében érdemes nagyobbat választani, hogy az megfeleljen a szerver várható igényeinek.
(parted)mkpart primary linux-swap 32 544
(parted)printDisk geometry for /dev/sda: 0.000-34732.890 megabytes Disk label type: gpt Minor Start End Filesystem Name Flags 1 0.017 32.000 fat32 2 32.000 544.000
Gyökérpartíció (root partíció) létrehozása
Végül hozzuk létre a gyökérpartíciót (root partíciót). A beállításunk szerint a root partíció az adathordozó még fennmaradó szabad részét fogja elfoglalni. Alapértelmezésként ext4 fájlrendszert használunk, de lehetséges ext2, jfs vagy xfs fájlrendszert is alkalmazni. Az aktuális fájlrendszer ebben a lépésben még nem kerül létrehozásra, azonban a partíciós táblázatban szerepel egy jelzés arra vonatkozóan, hogy milyen típusú fájlrendszer található az egyes partíciókon, és érdemes a táblázatot az elképzeléseknek megfelelően kialakítani.
(parted)mkpart primary ext4 544 34732.890
(parted)printDisk geometry for /dev/sda: 0.000-34732.890 megabytes Disk label type: gpt Minor Start End Filesystem Name Flags 1 0.017 32.000 fat32 2 32.000 544.000 3 544.000 34732.874
Kilépés a parted programból
Ahhoz, hogy kilépjen a parted programból, írja be a quit parancsot. Nincs szükség külön lépésre a partíció elrendezésének mentéséhez, mivel a parted folyamatosan mentette azt. A parted emlékeztetni fog arra, hogy frissítse a /etc/fstab fájlt, amit később a telepítési utasítások során végeznek el.
(parted)quitInformation: Don't forget to update /etc/fstab, if necessary.